Pillecukor teszt felnőtteknek? A jelen hatás.

Eszedbe jutott valaki? Oszd meg vele!

Pillecukor teszt

A felnőtt emberek többsége elvárja, hogy komoly és érett tagjaként tekintsen rá a társadalom, aki megfontoltan és okosan éli az életét. Ennek ellenére sok olyan embert ismerhetünk, aki nem „menne át” egy egyszerű pillecukor teszten sem.

A teszt lényege: óvodás gyerekeknek felajánlanak két lehetőséget: Kapnak egy pillecukrot azonnal, vagy kapnak kettőt, ha tudnak várni 15 percig, amíg a kísérletvezető visszajön. A „jellempróbáló” kísérletet először a hatvanas években végezte el Walter Michael, a Stanford Egyetem professzora.

Gondoljuk csak végig egy napunkat! Mennyi kihívás vár ránk, ha kilépünk az utcára, bekapcsoljuk a TV-t, vagy böngészünk az interneten.

Biztosan megakad a szemünk egy-két szép ruhadarabon, látunk egy érdekes, új technikai „kütyüt”, majd ínycsiklandó ételekbe, italokba botlunk.

Erőteljes marketing üzenetek gerjesztik bennünk a vásárlási, fogyasztási vágyat, mert mindez „jár nekünk”, és megszerzésük nélkül értelemszerűen csak sivár életünk lehet.

Hogyan reagálunk ezekre az ingerekre?

Ezzel kapcsolatban mást vélünk és állítunk magunkról, mint ami valójában történik. Sokkal többször esünk kísértésbe, mint gondolnánk. Működik a jelen hatás. Utólag azonban ügyesen megmagyarázzuk magunknak és másoknak is, hogy mi okunk volt rá.

Miért baj ez?

Mert az impulzus vásárlások miatt felhalmozunk, majd kidobunk sok, drága élelmiszert, gyakran felbontás nélkül. (A fejlett országokban egy főre vetítve 105 kilogramm élelmiszerhulladék keletkezik évente).

Mert a „fast fashion” – az új divatáru nagyon alacsony áron történő folyamatos gyártása – a megtermelt és kidobott ruhák mennyiségének jelentős növekedéséhez vezetett. Hamarosan a ruhaipar felel a klímaváltozás okozta károk negyedéért. Egyetlen fehér ing vásárlása, ugyanazt a károsanyag kibocsátást eredményezi, mintha 56 kilométert autóznánk.

Mert amikor kidobjuk a teljesen jól működő gépeinket, eszközeinket, amikor megjelenik az új széria, nem gondolunk arra, hogy éves szinten 50 millió tonna e-szemét keletkezik a világon.

Dinamikusan erősödik az a tendencia, hogy a jelenben megszerezhető, elfogyasztható, megélhető dolgokra fókuszálnak az emberek. Az „azonnali akarás” és “azonnali öröm” ösztönös indíttatásunkból fakad. Behódolni ennek sokkal egyszerűbb, mint önfegyelmet kényszeríteni magunkra.

Érdemes lenne többet gondolkodni azon, hogy az élet valódi minősége nem kizárólag a jelentől és a jelenben megszerezhető dolgoktól függ.  

Eszedbe jutott valaki? Oszd meg vele!