Azt már tudjuk, hogy az emberek figyelme eltérő módon oszlik meg a világ dolgait illetően. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a figyelem állandóan változik és jól irányítható, ezt hívjuk figyelmi torzításnak.

Vannak olyan érdeklődési területek, amelyek hosszabb időn keresztül állandók. Ha valaki sport-, vagy zenerajongó, esetleg a divat szerelmese, annak figyelmét tartósan lekötik az e területtel kapcsolatos információk.

Vannak olyan dolgok, melyek időszakosan kötik le az emberek figyelmét. Ilyenkor a direkt fókusz miatt hasznos energiáinkat jól összpontosítva nagyszerű eredményeket tudunk elérni.

Emellett azt is láthatjuk, hogy az emberek egy része inkább a pozitív dolgok észlelésére fogékony, míg mások erőteljesebben érzékelik a negatív jelenségeket.

A félelem az egyik legerősebb figyelem központosító érzés. Amikor megrémülünk, az agyunk nem tud másra koncentrálni csak a félelem tárgyára.

Ha a félelem tartóssá válik, a tudatunk beszűkül és „csőlátással” érzékeljük a világot.

Munkavégzésünk során a negatív hatások, például a tekintély hatás, vagy a helytelen csoport normák szintén beszűkült gondolkodáshoz vezetnek.

Ilyenkor mások által meghatározott, irányított módon értékeljük a történéseket. Ez gyakran csökkenti az egyéni-, és a csoport teljesítményt is, hiszen az egyének hozzáadott értéke részleges lesz.

A marketing és a politika gyakran használja a félelemkeltés eszközét, majd egyből „megmentő megoldást” is kínál.

Ilyenkor felnagyítják az alacsony valószínűségű események bekövetkeztének veszélyét, amire az emberek ösztönösen félelemmel reagálnak. Ez beszűkíti látókörüket és fogékonnyá válnak a „ megmentő” üzenet befogadására.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy hogyan hatnak ránk a különböző befolyásoló üzenetek, események. Ennek tudatában fel tudunk készülni arra, hogy a félelemkeltő szituációkat reálisan értékeljük és képesek legyünk „hideg fejjel” dönteni.