Category Archives: Jegyzetek

/

„Előre láttam…” . Hindsight bias.

Viselkedéstudomány. Előre láttam, hogy ez lesz. Hindsight bias

Korábban bemutattuk az utólagos bölcsesség hatást, mely fontos szerepet játszik gondolkodásunk és önértékelésünk formálódásában. E jegyzetünkben ennek a jelenségnek az okait és következményeit vizsgáljuk részletesen.

Az utólagos bölcsesség hatás miatt gyakran úgy érezzük, hogy előre sejtettük, tudtuk vagy legalábbis tudhattuk volna, hogy mi fog történni. Utólag ugyanis a „puzzle minden darabja a helyére kerül” és láthatóvá válik a dolgok logikus eseményrendszere.

Miért hisszük azt, hogy valóban előre láttuk a jövőt?

A következő három gondolkodási hiba kombinációja miatt:

Torzultan őrizzük az emlékeket. Nem tudjuk pontosan felidézni, hogy egy korábbi időpontban milyen tudással rendelkeztünk, mert az újonnan szerzett információk folyamatosan beépülnek a gondolkodásunkba.

Emellett működik az elérhetőségi heurisztika is, azaz nem a legfontosabb, hanem a legkönnyebben felidézhető információkat használjuk.

Hiszünk az események elkerülhetetlenségében. Úgy véljük, bizonyos tendenciák előbb vagy utóbb mindenképpen egy meghatározott következményhez vezetnek. Az agyunk általában mintázatokat keres és talál akkor is, ha azok nem léteznek.

Tévesen ítéljük meg a „jövőbelátó” képességünket.  E területen is jellemző ránk a túlzott magabiztosság.

Miért veszélyes az utólagos bölcsesség hatás?

Mert, ha tényleg úgy véljük, hogy nekünk vagy másoknak előre kellett volna látni bizonyos események bekövetkeztét, akkor esetleg ok nélkül tesszük felelőssé önmagunkat és hibáztatunk másokat.

Ez pedig nemcsak önértékelési problémákhoz és konfliktusokhoz vezet, de egyúttal ellehetetleníti az események reális értékelését és a tanulságok levonását.

Hogyan lehet kiküszöbölni ezt a hatást?

Fontos döntések meghozatala előtt rögzítsük, hogy konkrétan milyen információk alapján döntünk és milyen következményekkel számolunk. Így utólag meg tudjuk vizsgálni, hogy mi vezetett az esetlegesen eltérő eredményhez.

Az utólagos bölcsesség hatást Baruch Fischhoff dokumentálta először 1975-ben.