Mindenkivel előfordul, hogy „túl sokat rágódik valamin”. Lehet az egy múltbeli történés, vagy egy jövőbeli esemény, amit nem tudunk „kiverni a fejünkből”.
Ez a „Mi lett volna, ha…?” és a „Mi lesz, ha…?” kérdéseken való folyamatos töprengés, amely általában egy gondolkodási mintát követ és nem vezet megnyugtató eredményre.
Múltbeli cselekedeteink némelyikére valószínűleg elmondható, hogy csinálhattuk volna jobban is.
Egy reális reflexió hozzájárul a fejlődésünkhöz, de az állandósuló „önostorozás” több kárt okoz, mind hasznot.
A múlt ugyanis semmilyen módon nem változtatható meg, kizárólag a múltbeli cselekvés következményei „kezelhetők”.
A fókuszunkat tehát arra kell irányítani, hogy milyen aktív cselekedettel tudjuk enyhíteni, javítani egy múltbeli tettünk következményeit.
Nemcsak a múltból eredő de a jövőre vonatkozó aggódásainknak is bő tárháza van.
Ilyenek a különböző összeesküvés-elméletek, melyek változatos katasztrófa-verziókkal rémítgetik az embereket.
Egyéni szinten hasonlóak az egészséggel, társas kapcsolatokkal, megélhetéssel kapcsolatos félelmek és állandósult szorongások, amelyek depresszióhoz vezethetnek.
Ebben az esetben is a passzív, zárt gondolkodás a baj forrása. Fókuszunkat ilyenkor az aktív tettek irányába kell terelni. Arra kell megoldást találni, hogyan tudjuk meggátolni, hogy félelmeink beigazolódjanak.
A „túlgondolás” még egy kiemelten fontos területen akadályoz bennünket, ez pedig a döntéshozatal.
Amikor döntési helyzetben vagyunk, mindig több opció közül válaszhatunk. Ezeket az opciókat és a következményeiket értékelnünk kell, és kiválasztani azt, amelyik a legkedvezőbb számunkra.
Abban az esetben, ha túl sok választási lehetőségünk van, vagy ha nagyon nagy jelentőségű a döntést kell hoznunk, könnyen előfordulhat, hogy addig „gyötrődünk”, amíg döntésképtelenné válunk.
Ilyenkor a bizonytalanság miatt stresszes állapotba kerülünk, nem tudunk tisztán gondolkodni és kimerülünk.
Attól való félelmünkben, hogy esetleg rossz döntést hozunk, inkább nem döntünk egyáltalán. Ez pedig sok esetben a legrosszabb, amit tehetünk.
Érdemes figyelni a Megbánás kerülés jelenségére is.
Hogyan lépjünk ki ebből az „ördögi körből”?
Először is tudatosan szakítsuk meg a fejünkben körkörösen ismétlődő gondolatsort.
Nézzünk szembe azzal a meghatározó érzéssel, ami mindennek a forrása (félelem, szégyen, aggódás stb.).
Engedjük el a múltat, mert az már nem változik.
A jövőre vonatkozóan képzeljük el azt legrosszabb esetet, ami reálisan megtörténhet, és gondoljuk el, hogyan birkóznánk meg azzal a helyzettel.
Koncentráljuk az aktuális napi eseményekre. Vegyük át az irányítást az életünk felett tettekkel is.
Érdemes még elolvasni: A döntési fáradtság