A veszteségkerülés az emberi viselkedés egyik legmeghatározóbb jelensége.

A veszteség miatt érzett pszichológiai fájdalom nagyjából kétszer erősebb, mint a nyereségszerzésből fakadó öröm.

Sokkal nagyobb kockázatot vállalunk annak érdekében, hogy elkerüljünk egy adott veszteséget, minthogy megnyerjünk egy ugyanolyan mértékű nyereséget.

Az agyunknak talán a biztonságunk a legfontosabb, ez viszont ahhoz vezethet, hogy nem merjük feladni a meglévő rosszat egy ismeretlen jobbért. Inkább mindent hagyunk a „régiben”.

Ily módon a kockázatoktól való félelmünk megakadályozhatja azt is, hogy kezdeményezők, innovatívak legyünk, kipróbáljunk új dolgokat és új utakat.

Sokan nehezen vágnak bele a munkahelyváltásba. Akkor sem szívesen teszik, amikor a munkaerőpiacon kedvezőbb lehetőségek adódnak. Félnek a biztos állás elvesztésétől egy bizonytalanért cserébe.

A veszteségkerülés alapelve magyarázza azt is, hogy az emberek motiválásában és a viselkedésük megváltoztatására irányuló törekvésekben esetenként hatásosabb a büntető eszközök alkalmazása, mint a jutalmazásoké (pl. adózás).

Hogyan kezeljük a veszteségtől való félelmünket?

Egyrészt örüljünk neki, mert az egészséges veszteségkerülés valóban megvéd bennünket komoly hibáktól és azok következményeitől.

Másrészt viszont, ha azzal szembesülünk, hogy a félelem és aggódás túlzottan korlátoz bennünket, tegyük fel azt a kérdést magunknak, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történik velünk, ha mégis változtatunk?

Ezzel a kérdéssel perspektívába helyezzük a döntésünket, annak várható kimeneteit és talán jobban rálátunk az esélyeinkre.

JEGYZET: A két pizza meséje.