A Dunning-Kruger hatást másnéven kompetencia illúzióként ismerjük. Ennek lényege, hogy minél kevesebbet tud valaki, annál biztosabb ennek az ellenkezőjében.

Gyakran megtörténik, hogy valaki nem veszi tudomásul, hogy nem rendelkezik azzal a tudással, képességgel, amire szüksége lenne ahhoz, hogy helyesen tudjon dönteni vagy cselekedni egy bizonyos szituációban.

Kruger és Dunning vizsgálta az emberek rossz döntései mögötti feltételezett és valós kompetenciákat, és megállapította, hogy meglehetősen gyakori a téves kompetencia tudat.

Amikor egy informatikai cégnél megkérték az embereket, hogy rangsorolják magukat képességeik szerint, a dolgozók 42%-a gondolta úgy, hogy ő a legjobb 5%-hoz tartozik.

Saját képességeink felmérése kevésbé reális azokon a területeken, melyeket nem ismerünk mélységében.

Mivel kívülről és távolról minden egyszerűbbnek tűnik, mint amilyen valójában, sokan gondolják, hogy ők képesek lennének bármilyen, jóval magasabb képzettséget, vagy tapasztalatot igénylő területet is ellátni.

Ők azok, akik egy „Kórházas” TV sorozat után biztosak benne, hogy simán elvégezték volna az orvosi egyetemet.

Valamint ez a magyarázat arra is, hogy olyan emberek jelentkeznek énekes tehetségkutató versenyekre, akik egyáltalán nem tudnak énekelni.

Hogyan kezeljük ezt a jelenséget?

Legyünk tisztában azzal, hogy az életben minden bonyolultabb, mint ahogy elsőre látjuk.

Legyünk szerények, amikor elkezdünk tanulni valamit és próbáljuk ki, valójában hogy megy nekünk.

Időről időre vessük össze tudásunkat azokkal, akik bizonyítottan a terület szakértői.

Legfőképpen pedig kérjünk őszinte visszajelzéseket a környezetünktől.

Érdekes módon a Dunning-Kruger hatás „visszafele” is működik.

A legkiválóbb szakértők annyira egyértelműnek tartják tudásukat, hogy úgy vélik, az mindenki számára érthető. Nem érzékelik a kiválóságukat, sem azt, hogy mások számára sokkal nehezebb megérteni, megtanulni azt, amit ők tudnak.

A hatásra vonatkozó kutatásokat David Dunning és Justin Kruger (Cornell Egyetem) publikálta 1999-ben.