Az emberek különböző közösségekben élik az életüket. A közösségek működése csak akkor lehetséges, ha tagjaik kialakítanak valamilyen együttműködési rendet és egymáshoz igazítják magatartásukat.

A társadalmi normák a helyes és követendő viselkedési szabályok egy adott közösségen belül.

Normáknak tekintjük a spontán módon kialakult szokásokat, illemet és erkölcsöt, de lehetnek tudatosan kialakított szabályok is.

A normák a kölcsönösségen alapulnak, a jogosultságok és kötelezettségek viszonzási elven működnek a tagok között.

A mindenki által elfogadott értékek mentén kialakult normák megszegése negatív következményekkel jár (kiközösítés, megvetés).

Felnőtté válásunk során magunkévá tesszük azokat a normákat, melyeket családunkban, iskolánkban, egyéb közösségeinkben követendőnek tartottak. Világnézetünket, életmódunkat, véleményünket döntően befolyásolják ezen tényezők. Döntéseinket, kapcsolatainkat is nagymértékben alakítják, ezért érdemes tisztában lenni eredetükkel.

A közösséghez tartozás fontossága és a szabad gondolkodáshoz, cselekvéshez, véleményalkotáshoz való ragaszkodás minden ember esetében más-más súlyt képvisel.

Vannak, akik teljesen azonosulnak, és belesimulnak a csoportjukba. Konformista módon szolgálják a csoport érdekeit akkor is, ha az korlátozza őket.

Mások számára sokkal fontosabb az individualista szemléletmód, ezért lazábban kötődnek különböző közösségekhez.

A legveszélyesebbek a zárt, dogmatikus csoportok, melyek normarendszere a feltétlen engedelmességen és a szigorú büntetésen alapul. Ezek a szervezetek a könnyen befolyásolható, bizonytalan személyiségeket teljes mértékben ellenőrzésük alá vonják és manipulatív módon „felhasználják”.

A különböző közösségekhez való tartozás rendkívül fontos az emberek számára, de itt is elkerülhetetlen a tudatos választás (amennyiben mód van rá).