Category Archives: Viselkedési jellemzők

A legfontosabb és legismertebb viselkedési jellemzőket gyűjtöttük össze ebben a listában.

/

A tudás átka. The curse of knowledge.

Viselkedéstudomány. A tudás átka. The curse of knowledge
A tudás átka egy gyakori kommunikációs hibára utal, mely sok problémát okoz az embereknek.

Ennek lényege, hogy mindnyájan eltérő mennyiségű információval rendelkezünk egy-egy dolgot illetően, de ezt nem vesszük észre.

Úgy beszélünk a másikkal az adott témáról, mintha ő pontosan annyit tudna, mint mi. Eszünkbe sem jut tisztázni, hogy egy szinten vagyunk-e.

Ebből fakadóan nem értjük, hogy ő „mit nem ért”, vagy miért csinálja pont az ellenkezőjét annak, amit megbeszéltünk.

A közgazdászok általában feltételezik, hogy ha több információval rendelkezünk, helyzeti előnyben vagyunk.

Azonban az információ többlet a jobban informált fél számára hátrányos is lehet, mert nem képes elvonatkoztatni a saját tudásától. Ily módon könnyen előfordulhat, hogy nem értik meg, tehát nem lesz hatékony, nem éri el a célját. Tanároknak erre mindig figyelniük kellene.

Amikor már a birtokában vagyunk valamilyen tudásnak, vagy képességnek, nehéz elképzelni, hogy hogyan élnénk anélkül.

Tovább nehezíti ezt, hogy utólag mindig egyszerűbbnek tűnik a tudás, képesség elsajátítása, ezért könnyen kimondjuk, hogy nem értjük, a másik miért nem képes erre. Például aki már tud úszni, el sem tudja képzelni miért nehéz ezt megtanulni.

A gazdasági élet területén is megjelenik az információ aszimmetria problémája.

A gyakorlott szakértők, szakemberek például rendre alábecsülik a kezdők számára szükséges időt egy feladat teljesítéséhez.

A tudás átka miatt lehetséges az is, hogy a profi tudással rendelkezőket esetenként túlszárnyalja egy amatőr.

A profi ugyanis aszerint gondolkodik és dolgozik, ahogy a „nagykönyvben meg van írva”, az amatőr pedig „megy a saját feje után” és talál egy eredeti megoldást a problémára.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy bármiről is legyen szó, valószínűleg eltérő tudással rendelkeznek róla az emberek.

Mivel nem látunk egymás fejébe, ezért minden sikeres együttgondolkodás, tervezés és cselekvés alapja az, hogy tisztázzuk „ki mit tud”. Hozzuk egy szintre a tudásunkat és innét induljunk tovább.

A tudás átkának szellemes illusztrálására Elizabeth Louise Newton 1990-ben a Stanford Egyetemen kitalált egy játékot. 

Ebben az egyik fél feladata az volt, hogy eltapsolja egy jól ismert dallam ritmusát, és a másiknak ki kellett találnia, mire gondol.

A tapsolók azt várták, hogy az emberek 50%-a azonnal ráismer a dalra. A valóságban azonban csak a hallgatók mintegy 2, 5 %-a ismert rá a másik fejében lévő dallamra.