Az emberek megítélésével kapcsolatban sok hibát vétünk.

Ezek egyike az alapvető attribúciós hiba, melynek lényege, hogy az emberek viselkedése alapján egyértelmű következtetéseket vonunk le a személyiségükre vonatkozóan.

Az embereket a cselekedeteik alapján ítéljük meg és nem vesszük figyelembe azokat a külső körülményeket, amelyek befolyásolják, esetleg kikényszerítik az adott cselekvést.

Például, ha valaki nem vesz észre minket az utcán, könnyen rámondjuk, hogy udvariatlan. Nem is gondolunk arra, hogy éppen valami nagy szomorúság érte, és nem is érzékeli a körülötte lévő világot.

Alapvetően azzal a feltételezéssel élünk, hogy az emberek személyisége sokkal inkább meghatározza a viselkedésüket, mint a külső tényezők.

Ez a feltételezés sok esetben igazságtalan ítélkezések forrásává válik, ami ellehetetleníti a valós okok feltárását.

Például amikor egy gyerek nem tanul, hamar rásütik a bélyeget, hogy lusta, anélkül, hogy tisztában lennének a családi hátterével.

Elméletileg tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek viselkedését befolyásolja a helyzetük, azonban gyakran nem gondolunk erre, vagy nem is akarjuk tudomásul venni ezt, mert gátol minket a gyors ítélkezésben.

A körülmények figyelmen kívül hagyása befolyásolja, hogy milyen véleményt alakítunk ki másokról. Ez pedig meghatározza, hogy milyen kapcsolatba kerülünk velük.

Ha elhamarkodottan ítélünk meg másokat, előfordulhat, hogy értékes embereket hagyunk ki az életünkből.

A munkahelyeken is gyakori jelenség a felszínes ismeretségen alapuló negatív megítélés, mely a munka minőségét is befolyásolja.