A viselkedéstudomány megfigyelései szerint a jövőre vonatkozó döntéseinket nagymértékben meghatározzák múltbeli cselekedeteink. Ezt nevezzük elsüllyedt költség csapdának.

Nézzünk meg néhány hétköznapi példát ennek működésére.

Bob régi autója egyre több olajat fogyaszt, ezért elviszi a szervízbe. A szerelő alapos átvizsgálás után azt a rossz hírt közli vele, hogy ki kellene cserélni a sebességváltót, ami legalább 300 ezer Ft-ba kerülne.

A szerelő szerint az autó már olyan öreg, hogy nem igazán éri meg tovább javítgatni és egyre többet költeni rá, inkább le kellene cserélni egy jobb állapotúra.

Bobnak azonban az jár a fejében, hogy a múlt évben kicseréltetett jónéhány alkatrészt, és elköltött 500 ezer Ft-ot a kocsira. Márpedig azt nem hagyhatja veszni!

Ebben az utolsó mondatban összegződik az elsüllyedt költség csapda lényege: a múltban hibásan elköltött pénzt további költekezéssel tetézzük.

Az angol mondás szerint: „jó pénzt dobunk a rossz után”.

Nem a már elköltött pénznek kellene vezérelnie Bob döntését. Sokkal inkább annak a becslésnek, hogy mennyi ideig tudja még használni az autóját, ha kicserélteti a sebességváltót.

A rossz munkahely

Liza tíz éve dolgozik egy bankban ügyintézőként. Minden munkafolyamatot, szabályt, rendszert ismer, mint a tenyerét.

Többször szeretett volna előre lépni a ranglétrán, ezért megpályázott néhány belsős állást. Sajnos azonban arra sem méltatták, hogy egy interjúra meghívják. Évről évre egyre keserűbben megy be dolgozni.

Barátnője folyamatosan küldözgeti neki a külsős állásajánlatokat más bankoktól, biztosítóktól, ahol valószínűleg szívesen fogadnák.

Liza azonban nem akarja „kidobni az ablakon” tíz év tapasztalatát, mert úgy véli az nagyon értékes. Folyton abban reménykedik, hogy előbb-utóbb a főnökei is felismerik ennek fontosságát.

Liza az eddig láthatóan rosszul „befektetett”, a karrierje szempontjából elvesztegetett idejét toldja meg további évekkel, annak ellenére, hogy ez az út nem vezet sehova.

Ebben az érvelésben a status quo hatás is szerepet kap, mely a változástatás nehézségeit hangsúlyozza.

Tom kapott egy tippet a Macrosoft cég részvényeibe való befektetésre vonatkozóan. A részvényeket 10 dollárért vette, félévvel ezelőtt. Átmeneti emelkedés után a részvények ára 5 dollárra esett vissza és ott stagnál már két hónapja.

Annak ellenére, hogy az elemzők negatív híreket közölnek a cégről, Tom nem hajlandó a részvényeitől megválni. Ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy az ár vissza fog emelkedni 10 dollár fölé.

A tőzsdén sok olyan részvény mozog, amely jobb kilátásokkal bír és lehetősége lenne ezek megvásárlásával visszanyernie, amit elveszített. Tom azonban az elsüllyedt költség foglyaként várakozik tovább a csodára.