3. Elsüllyedt költség csapda

Sunk cost fallacy

A közgazdaságtan elsüllyedt költségeknek nevezi az olyan kiadásokat, amelyeket már nem tudunk visszaszerezni.

A múltbeli rossz döntéseink sokszor meghatározzák jövőre vonatkozó választásainkat. Így egy-egy rossz döntéshez ragaszkodva gyakran tovább rontunk a saját helyzetünkön.

Konkrétan, ha valamire korábban időt, pénzt vagy energiát fordítottunk, nehezen látjuk be, hogy ezek a ráfordítások nem fognak megtérülni, mert az eredeti elgondolásunk, ötletünk nem vált be.

Ennek pszichológiai oka az, hogy nem szeretjük beismerni: tévedtünk.

Sokszor tudjuk, hogy racionálisan gondolkozva az elsüllyedt költségeket nem szabadna összefüggésbe hoznunk semmilyen jövőre vonatkozó döntésünkkel, mégsem vagyunk rá képesek.

Ezért inkább erőltetett módon folytatjuk a dolgot, még akkor is, ha ez további veszteséget okoz számunkra.

Cégek esetében a vezetők sokszor döntenek egy elhibázott beruházás folytatása mellett az egyre halmozódó veszteség ellenére is. Nem vállalják annak felfüggesztését és az ezért járó felelősségre vonást sem.

Magánemberként hasonlóan cselekszünk amikor egy rossz állapotú házra, vagy autóra újból és újból nagyobb összegeket költünk, pedig évekkel ezelőtt el kellett volna adnunk.

Mindennapi életünkben is felismerhetjük ezt a jelenséget, amikor nem akarjuk, hogy „kárba vesszen” valami, mert már pénzt költöttünk rá.

Ezért erőltetjük, hogy a gyermekünk vizsgázzon le egy zenei képzés végén, akkor is, ha sem kedve, sem tehetsége nincs hozzá.

Ezért vannak felesleges tárgyak a lakásunkban és ezért hordjuk el a rosszul kiválasztott, kényelmetlen ruhákat is.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük ezt a csapdát?

Fogadjuk el, hogy néha tévedünk és ennek ára van. Felejtsük el a múltbeli rossz döntésünk alapján elpazarolt pénzünket és ne rontsuk tovább a helyzetet. 

A jövőre vonatkozó terveinket ne a múlt határozza meg.