Gyors és lassú gondolkodás. Thinking fast and slow.

Viselkedéstudomány. Gyors és lassú gondolkodás. Thinking fast and slow

Korábban a társadalmi problémákkal és emberi viselkedéssel foglalkozó szakemberek azt feltételezték, hogy az emberek többnyire racionálisan gondolkodnak.

Úgy vélték, hogy általában tudatosan irányítjuk gondolkodásunkat és észszerűen döntünk. Ez csak akkor változik, ha rendkívüli érzelmek hatása alá kerülünk, mint pl. a félelem vagy szerelem.

Kahneman és Tversky bebizonyították, hogy az emberi viselkedés gyakran eltér a racionális modelltől, és a hibák nemcsak rendkívüli érzelmek miatt keletkeznek, hanem a megismerés folyamatából is fakadnak. Kahneman 2002-ben Nobel-díjat kapott munkásságáért.

„A legtöbb benyomás és gondolat úgy érik tapasztalattá, hogy fogalmunk sincs, mikor és hogyan épült be az életünkbe. Elménkben zajtalanul folyik a benyomásokat, intuíciókat és számos döntésünket eredményező mentális tevékenység.” írta Kahneman

Gondolataink nagy része tehát a tudattalanban gyökerezik, emlékezetünk sokszor torzít. Aktuális állapotunk és érzelmeink nagyban befolyásolják döntéseinket.

Kahneman két rendszerre bontja az emberi gondolkodást:

Az 1. a Gyors rendszer, amely azonnal reagál, dönt, véleményt alkot mindazon tapasztalatok alapján, amit agyunk az eddigi életünk során begyűjtött és szintetizált. Gyakran nevezzük ezeket a reakciókat intuícióknak, megérzéseknek.

Automatikusan és gyorsan működik, tudatos irányításra nincs szüksége, nem igényel különösebb energiát részünkről. Ennek következtében viszont a hibák gyakori forrása.

A 2. a Lassú rendszer, mely akaratunk hatására lép működésbe és a tudatos gondolkodásunkért felel. Amikor „megállunk”, hogy átgondoljunk valamit, vagy elkezdünk számolni, adatokat, információkat gyűjteni, akkor ez a rendszer működik agyunkban.

Mivel a Lassú rendszerben történő megfontolás alapos és körültekintő, sokkal több időt és energiát igényel, de sokkal kevesebb hibát eredményez.

A két rendszer optimális működése az lenne, ha az amúgy nagyon hasznos és nélkülözhetetlen 1. rendszerünkből eredő hibákat a józan ész, azaz a 2. rendszerünk felismerné és felülbírálná.

Amikor ez megtörténik, akkor is előfordul, hogy a helyes cselekvésre képtelenek vagyunk. Ugyanis túl sok lemondással és kötelességvállalással járna a józan észre hallgatnunk.

Ismerjük azt a jelenséget, hogy mások tévedéseit könnyen észrevesszük, a míg a sajátunkat nem tudjuk, vagy nem akarjuk. Ennek oka, hogy az ő esetükben a 2. rendszert használjuk, míg önmagunk megítélésénél inkább az 1. rendszerben gondolkodunk.