Vannak emberek, akik a múltról mindig sokkal pozitívabb képet őriznek, mint amilyennek a jövőt látják. Úgy vélik a világ, az ország, vagy akár minden körülöttük folyamatosan hanyatlik.

A szociológiai felmérésekből az derül ki, hogy mikor az emberek egyéni szinten határozottan érzékelik, hogy egyre jobban élnek, ez nem tükröződik a világról alkotott véleményükben. 

A körülöttünk lévő világra vonatkozó hanyatlás-érzet részben média torzítás eredménye.  A hírekben ugyanis irreálisan nagy hangsúlyt kapnak a negatív szenzációk, veszélyhelyzetek és a katasztrófák.

A hanyatlás-érzet másik forrása a múltra vonatkozó nosztalgia, amely az idősebb korosztály „régi szép idők” történeteiből bontakozik ki. Annak ellenére, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy az idősebb korosztálynak könnyebb, vagy jobb élete lett volna.

A negatív jövőkép megjelenése után a megerősítési torzítás is működésbe lép. Egyre több és több olyan információt keresnek az emberek, amely bizonyítékul szolgál hitük igazolásához. Igy tovább nő az igényük a negatív hírekre és itt be is zárul a kör.

A pesszimista világnézetet egy másik hatás is támogatja, amit negativitásnak hívunk. Ennek lényege, hogy a jelenben a negatív dolgok sokkal jobban hatnak ránk, mint a pozitív történések.

A jó dolgokat gyakran észre sem vesszük, de mindig találunk néhány rossz dolgot, amin „rágódhatunk”.

Hosszabb távon a negativitás eltűnik és a távolabbi múltra visszatekintve inkább a pozitivitás jellemző. Az emlékeinkben sok dolog megszépül.

Miért fontos tudnunk erről?

Mert minden döntésünket befolyásolják az aktuális érzéseink. Nem tudunk teljesen objektíven dönteni.

Ha túlzottan negatív a világképünk, ha valóban azt hisszük, hogy minden hanyatlik, akkor utat nyitunk az „önmegvalósító jóslat” beteljesítésének. Legalábbis a saját életünkre vonatkoztatva.

Tönkre tehetjük a jövőnket, ha nem élünk a világban ránk váró fejlődési lehetőségekkel. Elveszíthetjük esélyünket egy jobb életre, mert nem hiszünk benne.

Később pedig irigyelhetjük azokat, akik bíztak a jövőben, használták adottságaikat a céljaikra fókuszálva.