Kettős mérce (double standard)

Viselkedéstudomány. Kettős mérce

Bizonyára sokak számára ismerős a kettős mérce jelenségét legjobban megragadó mondás mely szerint: „Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.”

A mondat eredeti verziója George Orwell Állatfarm című regényében szerepel és a következőképpen szól: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”

A kettős mérce lényege, hogy bizonyos embereket, vagy csoportokat minden ok nélkül megkülönböztetnek és másként kezelnek, mint a hozzájuk hasonlókat.

Néhány példa, amivel már mindnyájan találkozhattunk:

A munkahelyen a vezető ugyanazért a hibáért megbünteti egyik munkatársát, míg a másikat nem.

Az iskolában két hasonló képességű diák közül az egyik mindig jobb értékelést kap, pusztán azért, mert szimpatikus a tanárnak.

Családoknál is gyakran láthatjuk, hogy egy cselekedet megítélése, jutalma, vagy büntetése eltérő attól függően, hogy melyik gyermekről van szó.

Sajnos azzal is folyamatosan szembesülünk, hogy egész társadalmi csoportok szenvednek hátrányos megkülönböztetéstől.

Például az azonos pozícióban dolgozó nők bére sok esetben elmarad a férfiakétól. Az 50 év felettiek nehezebben találnak új munkahelyet, mint a fiatalabbak.

A média is rendkívül részrehajló tud lenni, amikor bizonyos emberek hibáit felnagyítja, pellengérre állítva őket, míg másokról hasonló szituációban mélyen hallgat.

A kettős mérce igazságtalansága sok ember életét megkeseríti, ezért fontos megismerni az okait és felismerni a környezetünkben működőket.

Vannak esetek, amikor az emberek tudatosan döntenek úgy, hogy kettős mércét alkalmaznak, mert céljuk van ezzel. A cél általában az, hogy segítsenek, illetve kedvében járjanak annak, akit szeretnek, vagy ártsanak annak, akit nem kedvelnek.

Általánosságban azonban a kettős mérce ösztönös alkalmazása a jellemző. Ilyenkor nem tudatosul bennünk, hogy előítéletek, megszokás hatására cselekszünk.

A szisztematikus gondolkodási torzításoknak (biases) köszönhetően automatikusan kialakul ez a folyamat.

A legjellemzőbb példa erre a megerősítési torzítás (confirmation bias), amely miatt hajlunk arra, hogy csak a saját meggyőződésünkkel egyező véleményeket, információkat fogadjunk el. Ebből adódóan, ha valaki ellentétes véleményt képvisel, azt kedvezőtlenebbül ítéljük meg.

Kettős mércét alkalmazunk akkor is, amikor a saját cselekedeteinket hasonlítjuk össze másokéval. Önmagunkkal szemben sokkal elnézőbbek vagyunk.

Szintén kettős mérce szerinti viselkedést okozhat az érzelmi állapotunk változása (emphaty gap).

Hogyan kezeljük a kettős mércét?

Bizonyosodjunk meg arról, hogy valóban kettős mércével van dolgunk, azaz két dolgot OK NÉLKÜL eltérően kezelnek.

Kérdezzük meg a kettős mércét alkalmazót az indokairól, és ha a magatartása nem szándékos, akkor segítsünk neki ennek felismerésében.

Ismerjük fel, ha mi magunk alkalmazunk kettős mércét. Ebben persze megakadályozhat bennünket az egocentrikus gondolkodás (egocentric bias).

Fontos tisztában lenni az emberekhez és társadalmi csoportokhoz való tudatos és elfogulatlan viszonyulás értékével és eszerint irányítani viselkedésünket.

Megosztás