69. Megbánás kerülés

Regret aversion

Életünk során gyakran találkozunk azzal az érzéssel, hogy utólag meg fogjuk bánni, ha meghozunk egy bizonyos döntést. Előfordulhat, hogy olyan erős az utólagos megbánástól való félelmünk, hogy biztonságot keresve inkább megváltoztatjuk eredeti szándékunkat .

Tekintettel arra, hogy alapvetően veszteségkerülők vagyunk, mert a veszteség kétszer jobban fáj, mint amennyire a hasonló mértékű nyereségnek örülünk, igyekszünk elkerülni az utólagos megbánást.

A személyes felelősségérzetünk irányítja ezt a jelenséget. Ennek értelmében egyéniségünk és tapasztalatink szerint segíthet vagy gátolhat bennünket a racionális és hatékony döntéshozatalban.

Segítségünkre van akkor, ha nagy jelentőségű kérdésekben megfontolásra késztet bennünket. Például munkahelyváltásnál, ingatlan vásárlásnál, vagy akár az egészségünkkel kapcsolatos problémák esetén.

Gátol bennünket, ha túlzottan a hatása alá kerülünk és nem merünk új dolgokba belefogni, felfedezni az ismeretlent és megismerni új embereket.

Hogyan kezeljük a megbánástól való félelmünket?

Igyekezzünk reálisan megbecsülni a valószínűségét. Az emberek lényegesen nehezebbnek és bonyolultabbnak képzelik néhány döntés következményének kezelését, mint amilyen az valójában.

Bízzunk abban, hogy bármilyen döntés esetén képesek leszünk alkalmazkodni a kialakuló új helyzethez.

Gyakoroljuk a „jövőre fókuszálást”, mert tartósan ez a magatartás eredményes, tekintettel arra, hogy bármit teszünk is, biztosan fogunk rossz döntéseket hozni.

Ha megtanuljuk, hogy nem a megbánás, hanem a helyzet elfogadása, újraértékelése és megoldása a kulcs a továbblépéshez, akkor bátrabbak leszünk minden tekintetben.

Az igazán érdekes, mozgalmas, értékes élethez szükségünk van az „életbátorságra” és szabadságra. Indokolatlan aggodalmaskodással nem korlátozhatjuk állandóan önmagunkat, mert ha így teszünk, akkor valóban lesz mit megbánnunk.