A mentális könyvelés lényege, hogy az emberek a pénzt különböző módon kezelik attól függően, hogy honnan van és mire akarják költeni.
Például, ha extra jutalomban részesülünk, az így befolyó összeget „könnyebben” költjük el kellemes dolgokra, mint a normál fizetésünket.
A pénz azonban minden helyzetben pontosan annyit ér, amennyi rá van írva. Az értéke nem függ sem attól, hogy hogyan szereztük, sem attól, hogy hogyan használjuk.
Például, ha külön mentális számlát vezetünk a háztartási kiadásokra és a lakásmegtakarításra, akkor könnyen előfordul, hogy a hóvégén megmaradt „rezsi” pénzt megtakarítás helyett elköltjük, hiszen „az nem az új lakásra lett szánva”.
Érdekes megfigyelés az is, hogy a kisebb nyereményt vagy örökséget inkább elköltik az emberek, míg a nagyobbat befektetik.
A mentális könyvelés elméletének nagy hatása lett a befektetési piacok működésének értelmezésére is.
A pénzügyi modellezés korábban azt feltételezte, hogy a befektetők a teljes portfóliójuk teljesítményét optimalizálják, és erre figyelnek.
A mentális könyvelés elmélete azonban ráirányította a figyelmet arra, hogy a befektetők egyedi részvényvásárlásaik szintjén gondolkodnak és döntenek.
Azokat a részvényeket hamarabb adják el, amelyeken nyereségük van, mint amelyiken veszteségük keletkezik. Ez kapcsolódik a veszteségkerülés jelenségéhez is.