A múlt iránti szentimentális érzéseink megnövelik pénzköltési hajlandóságunkat.

Az emberek múltbeli emlékei általában családjukhoz, barátaikhoz kötődnek. Ezek felidézése erősíti bennük az összetartozás érzését. Mindez pedig olyan jellegű biztonságérzettel tölti el őket, mely háttérbe szorítja a pénzbeli megtakarítás szükségességének érzetét.

A viselkedéstudományi kutatások szerint az emberek számára felcserélhető érték egy erős családi, baráti kapcsolatrendszer a pénzbeli megtakarításukkal.

Amikor valaki házra, lakásra gyűjt, akkor általában tudatosan tervezi, hogy milyen célra mennyit költhet. Ez akadályozza meg abban, hogy meggondolatlanul vásároljon. Azonban folyamatos kísértésnek van kitéve a marketing, média, kereskedelem oldaláról, és nagy önfegyelmet igényel, hogy ellenálljon.

Ilyenkor egy csábító reklámfilm a családi nyaralásról vagy egy baráti buliról nosztalgiát ébreszt a „régi szép idők” iránt, és azonnali impulzusvásárlásra ösztönöz. „Fontosabb emlékeket gyűjteni, mint pénzt”- hallhatjuk.

Ilyenkor valójában azért fizetünk be a nyaralásra, vagy azért rendezünk bulit, mert vissza szeretnénk kapni valamit a régi, boldog emlékű életünkből, ami természetesen lehetetlen.

A nosztalgia hatás csapdáját úgy tudjuk elkerülni, ha egy impulzus hatására felmerülő vásárlási igény esetén feltesszük magunknak a kérdést: van ennek bármi köze a múlthoz? Amennyiben igen, akkor érdemes „aludni rá egyet”.

Mert a nosztalgia hatás miatt korántsem biztos, hogy amit meg akarunk venni, az valóban az, amire vágyunk!