11. Önzetlenség (altruizmus)

Altruism

A klasszikus közgazdaságtan alaptétele az, hogy a racionális emberek mindent annak érdekében tesznek, hogy a saját jólétüket, gazdagságukat maximalizálják.

Azonban az emberek néha feláldozzák saját érdekeiket azért, hogy másoknak segítsenek, anélkül, hogy ezért bármilyen személyes jutalmazást, vagy viszonzást várnának. Ezt hívjuk önzetlenségnek vagy altruizmusnak.

Az önzetlenség olyan társas támogatási forma, amely egyszerű segítségnyújtástól az önfeláldozásig terjedhet.

Az altruista egyén akkor is segít másoknak, ha az számára bizonyítottan hátrányt okoz.

Az altruizmus létezését több kutatás bizonyítja, így például a Diktátor játék is.

Ebben a játékban a diktátor eldöntheti, hogy hogyan osszon fel egy jutalmat saját maga és egy véletlenül kiválasztott személy között. Bár néhány diktátor a teljes jutalmat megtartja magának, sokan önként megosztják azt másokkal.

Az önzetlen magatartást általában az empátia váltja ki az emberekben. Ilyenkor egy kívülálló osztozik a szenvedő személy érzelmeiben, és önzetlen cselekedetével “saját” szenvedését is szeretné feloldani.

Az altruizmusnak lehetnek egyéb motivációi is, mint például a segítségnyújtás elmulasztásából származó szégyen elkerülése, vagy annak a vágya, hogy felvidítsunk valakit.

Az önzetlenség vagy altruizmus önjutalmazó viselkedés, mely jóérzéssel tölti el az embereket és erősíti bennük a pozitív énképet.