A veszteségkerülés az emberi viselkedés egyik legmeghatározóbb jelensége.
A veszteség miatt érzett pszichológiai fájdalom nagyjából kétszer erősebb, mint a nyereségszerzésből fakadó öröm.
Sokkal nagyobb kockázatot vállalunk annak érdekében, hogy elkerüljünk egy adott veszteséget, minthogy megnyerjünk egy ugyanolyan mértékű nyereséget.
Az agyunknak talán a biztonságunk a legfontosabb, ez viszont ahhoz vezethet, hogy nem merjük feladni a meglévő rosszat egy ismeretlen jobbért. Inkább mindent hagyunk a „régiben”.
Ily módon a kockázatoktól való félelmünk megakadályozhatja azt is, hogy kezdeményezők, innovatívak legyünk, kipróbáljunk új dolgokat és új utakat.
Sokan nehezen vágnak bele a munkahelyváltásba. Akkor sem szívesen teszik, amikor a munkaerőpiacon kedvezőbb lehetőségek adódnak. Félnek a biztos állás elvesztésétől egy bizonytalanért cserébe.
A veszteségkerülés alapelve magyarázza azt is, hogy az emberek motiválásában és a viselkedésük megváltoztatására irányuló törekvésekben esetenként hatásosabb a büntető eszközök alkalmazása, mint a jutalmazásoké (pl. adózás).
Hogyan kezeljük a veszteségtől való félelmünket?
Egyrészt örüljünk neki, mert az egészséges veszteségkerülés valóban megvéd bennünket komoly hibáktól és azok következményeitől.
Másrészt viszont, ha azzal szembesülünk, hogy a félelem és aggódás túlzottan korlátoz bennünket, tegyük fel azt a kérdést magunknak, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történik velünk, ha mégis változtatunk?
Ezzel a kérdéssel perspektívába helyezzük a döntésünket, annak várható kimeneteit és talán jobban rálátunk az esélyeinkre.
JEGYZET: A két pizza meséje.