A különböző dolgok, megoldások használhatóságának keretei egy idő után rögzülnek agyunkban. Ezzel egyidejűleg azonban elveszítjük ezek kreatív, alternatív potenciális funkcióit.

Gyermekként még szabad képzelőerővel rendelkezünk, és „tudjuk”, hogy az asztal alatt van a tündérvár, vagy az állatkert, vagy egyik pillanatban ez, a másikban pedig az. A kreativitás az alapértelmezett működési módunk.

Később megtanuljuk a dolgok helyét és funkcióját a világban, és mindent arra használunk, amire való és amire a többiek is használják. Ez a társadalom és az egyén hatékony együttműködésének alapja.

A felnőtté válás útján az emberek kreativitása változó mértékben módosul. Sokan teljes mértékben alkalmazkodnak az általános és megszokott funkcionális gondolkodáshoz.

A világ azonban gyorsan változik, folyamatosan újabb és újabb megoldandó kérdésekkel és problémákkal találkozunk, amikre nem feltétlenül találunk válaszokat a megszokott módokon.

Ezért kifejezetten felértékelődött a „thinking outside the box” típusú kreatív probléma megközelítés.

Ennek lényege, hogy képesek legyünk a tradicionális megoldások helyett új ötleteket találni egy bizonyos kérdés megválaszolására.

A funkcionális rögzültség az innovatív gondolkodás gátja, mert lehetetlenné teszi egy probléma alternatív kezelésének felismerését.

A jelenség gátja lehet az egyén fejlődésének, de cégeket, és társadalmi csoportokat is fenyegethet.

Érdekes példa az „outside the box” gondolkodás elősegítésére a „sétáló megbeszélések” vagy az „alkotó csütörtök” bevezetése néhány amerikai cégnél.