Amikor az emberek nem szeretnének szembenézni bizonyos tényekkel, akkor azt mondjuk, hogy „homokba dugják a fejüket”, mint a strucc.

Például vannak, akik imádnak vásárolni, de nem szívesen szembesülnek vele, hogy mennyit is költöttek. Ezért inkább nem nézik meg a számlaegyenlegüket.

A struccpolitika legjellemzőbb területe a személyes visszajelzések kerülése. Kevés ember fogadja jól a kritikákat, melyek a teljesítményükre vagy viselkedésükre vonatkoznak. Pedig hasznos lenne ezeket meghallgatni és változtatni.

Az emberek alapvetően csak a pozitív visszajelzéseket fogadják szívesen, mert a negatív információk stresszt okoznak és gondolkodásra, változásra kényszerítenek.

A változás pedig azért nehéz, mert az addig következetesen képviselt álláspontjuk feladását követelheti.

Fontos az emberek számára az ego védelmezése is.

Szeretnénk megtartani a pozitív énképünket, ezért igyekszünk hárítani minden „támadást”, amely sérti az önérzetünket.

Minél nagyobb a tét, annál inkább hajlanak az emberek a nemkívánatos információk elkerülésére. Ez a viselkedés pedig súlyos problémába sodorhatja őket mind egyéni, mind társadalmi szinten.

Például a cukorbetegséggel küzdőknek rendszeres vércukorszint mérésre és szigorú diétára lenne szükségük. Ennek betartását mégis sokan megszegik.

Mit tegyünk a struccpolitika elkerülése érdekében?

Győzzük le azt a hiedelmet, hogy ha nem szembesülünk valamilyen problémával vagy ténnyel, az megszűnik létezni.

Fogadjuk el, hogy az aktuálisan kényelmetlen visszajelzés, építő kritika segíthet jobbá válni és fejlődni.

Legyünk elnézők önmagunkkal. Fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek és követünk el hibákat, amiért kaphatunk kritikát is. De ez nem baj. Ha időben helyrehozzuk a dolgokat az inkább hozzátesz, mint elvesz az „értékünkből”.

JEGYZET: Megoldás kerülés