Utólagos bölcsesség. Hindsight bias.

Viselkedéstudomány. Utólagos bölcsesség. Hindsight bias

Utólag gyakran úgy gondoljuk, hogy az események valójában úgy alakultak, ahogy mi előzetesen véltük. Gondoljunk arra hányszor hallottuk már életünkben az „én megmondtam előre” mondatot.

Utólagos bölcsesség hatásnak hívjuk azt a jelenséget, amikor az eredeti gondolatunkra vonatkozó emlékünket megváltoztatja egy új információ. Azaz úgy emlékszünk, hogy mi mindig is úgy gondoltuk, ahogy az utólag kapott új információ igazolja.

Ez a gondolkodási torzítás megváltoztatja bizonyos események bekövetkezési valószínűségének percepcióját. Úgy állítva be ezeket, mintha megjósolható lett volna a bekövetkezésük.

A memóriáról sok ember úgy vélekedik, hogy az változatlan formában őrzi az emlékeket. Ez azonban távolról sem igaz.

Számtalan tudományos kísérlet bizonyította, hogy emlékeink folyamatosan változnak, és bármilyen benyomás hatására könnyen módosulnak.

Amikor egy régi eseménnyel kapcsolatban új információkat hallunk, akkor ezeket beépítjük a saját emlékünk „hézagaiba”, így tesszük értelmezhetőbbé azokat. Amennyiben ezek az új információk nem felelnek meg a valóságnak, akkor többé már a mi emlékünk sem.

Mi a baj az utólagos bölcsességgel?

Hatására túlbecsüljük azt a képességünket, hogy meg tudjuk jósolni bizonyos dolgok bekövetkezését. Emiatt előfordulhat, hogy túlzott kockázatot vállalunk, vagy éppen ellenkezőleg túlzott szorongások és félelmek rabjai leszünk.

Az utólagos bölcsesség hatás megváltoztathatja tényszerű emlékeinket. Ez a magánéletben és a munkánkban is hibákhoz, félreértésekhez és konfliktusokhoz vezet.

A jogi döntéshozatal is sokszor küzd azzal a problémával, hogy utólag bizonyos dolgok teljesen egyértelműnek tűnnek. Orvosi műhiba pereknél például gyakran felmerül az a vád, hogy az orvosnak tudnia kellett volna előre, mi fog történni.

Az utólagos bölcsesség hatás az elérhetőségi heurisztikában és az általánosításban gyökerezik.

Jegyzet: Előre láttam, hogy ez lesz…