A munkánkban és a magánéletünkben is tapasztalhatjuk azt a jelenséget, hogy amíg el nem végzünk egy feladatot, amíg meg nem oldunk egy problémát, addig folyamatosan foglalkoztat bennünket. Zeigarnik : On Finished and Unfinished Tasks(1927)

A Zeigarnik hatás lényege, hogy egy feladat jobban rögzül a memóriánkban, amíg el nem végezzük, és csak a végleges befejezés után kezdődik a felejtés folyamata.

Ezen a megfigyelésen alapul a „munkamemória” elmélete. Érdekes módon, a későbbiekben is jobban emlékszünk azokra a feladatokra, melyeket csak megszakításokkal tudtunk elvégezni. John Baddeley és Graham Hitch (1963)

Miért fontos ez?

Azért, mert jelentősen rontja a munkavégzésünk hatékonyságát, ha sok félbeszakított feladat terhel bennünket, mert ezek folyamatosan terhelik az aktív memóriánkat.

Amikor nincs időnk egy-egy munkát befejezni, mielőtt egy másikat elkezdünk, a második minősége könnyen kárt szenvedhet ezen okok miatt.

Másrészt azt is megfigyelhetjük, hogy a meg nem oldott problémák „hazakísérnek” bennünket és állandóan „ott kattognak” a fejünkben.

Ez pedig megzavarja családi életet, kikapcsolódást, pihenést is.

Hogyan kezelhetjük ezt a hatást?

Amennyiben módunk van rá, igyekezzünk egy-egy feladatot elvégezni, mielőtt a következőbe belekezdünk. Ez nemcsak leterheltségünk szempontjából optimális megoldás, de a munkavégzés eredményességét és hatékonyságát is biztosítja.

Mivel ezt nem mindig tehetjük meg, gyakran előfordul, hogy néhány munkánk félbemarad és folytatásra vár. Ezesetben már azzal is meg tudjuk nyugtatni az agyunkat, ha egy elvégzési ütemtervet és határidőt rendelünk melléjük.

Jó megoldás az is, ha nem a fejünkben listázzuk ezeket a feladatokat, hanem leírjuk, illetve rögzítjük őket a feladatlistánkban és a naptárunkban.

Mielőtt befejezzük a munkanapot, nézzük át a listánkat, rögzítsük a már elvégzett feladatokat (ez elégedettséget okoz) és tervezzük meg a másnapot. Így nyugodtan megyünk haza és több esélyünk van a regenerálódásra.