Mindenkivel előfordul, hogy „túl sokat rágódik valamin”. Lehet az egy múltbeli történés, vagy egy jövőbeli esemény, amit nem tudunk „kiverni a fejünkből”.
Ez a „Mi lett volna, ha…?” és a „Mi lesz, ha…?” kérdéseken való folyamatos töprengés, amely általában egy gondolkodási mintát követ és nem vezet megnyugtató eredményre.
Múltbeli cselekedeteink némelyikére valószínűleg elmondható, hogy csinálhattuk volna jobban is.
Egy reális reflexió hozzájárul a fejlődésünkhöz, de az állandósuló „önostorozás” több kárt okoz, mind hasznot.
A múlt ugyanis semmilyen módon nem változtatható meg, kizárólag a múltbeli cselekvés következményei „kezelhetők”.
A fókuszunkat tehát arra kell irányítani, hogy milyen aktív cselekedettel tudjuk enyhíteni, javítani egy múltbeli tettünk következményeit.
Ilyenek a különböző összeesküvés-elméletek, melyek változatos katasztrófa-verziókkal rémítgetik az embereket.
Egyéni szinten hasonlóak az egészséggel, társas kapcsolatokkal, megélhetéssel kapcsolatos félelmek és állandósult szorongások, amelyek depresszióhoz vezethetnek.
Ebben az esetben is a passzív, zárt gondolkodás a baj forrása. Fókuszunkat ilyenkor az aktív tettek irányába kell terelni. Arra kell megoldást találni, hogyan tudjuk meggátolni, hogy félelmeink beigazolódjanak.
Amikordöntési helyzetben vagyunk, mindig több opció közül válaszhatunk. Ezeket az opciókat és a következményeiket értékelnünk kell, és kiválasztani azt, amelyik a legkedvezőbb számunkra.
Abban az esetben, ha túl sok választási lehetőségünk van, vagy ha nagyon nagy jelentőségű a döntést kell hoznunk, könnyen előfordulhat, hogy addig „gyötrődünk”, amíg döntésképtelenné válunk.
Ilyenkor a bizonytalanság miatt stresszes állapotba kerülünk, nem tudunk tisztán gondolkodni és kimerülünk. ****
Attól való félelmünkben, hogy esetleg rossz döntést hozunk, inkább nem döntünk egyáltalán. Ez pedig sok esetben a legrosszabb, amit tehetünk.
Érdemes figyelni a Megbánás kerülés jelenségére is.
Először is tudatosan szakítsuk meg a fejünkben körkörösen ismétlődő gondolatsort.
Nézzünk szembe azzal a meghatározó érzéssel, ami mindennek a forrása (félelem, szégyen, aggódás stb.).
Engedjük el a múltat, mert az már nem változik.
A jövőre vonatkozóan képzeljük el azt legrosszabb esetet, ami reálisan megtörténhet, és gondoljuk el, hogyan birkóznánk meg azzal a helyzettel.
Koncentráljuk az aktuális napi eseményekre. Vegyük át az irányítást az életünk felett tettekkel is.
Érdemes még elolvasni: A döntési fáradtság