Az egocentrikus gondolkodás (egocentric bias)

Viselkedéstudomány. Az egocentrikus gondolkodás

Azokat az embereket nevezzük egocentrikusnak, akik kizárólag a saját nézőpontjuk alapján értelmezik a világot.

Az egocentrikus ember vagy úgy véli, hogy mindenki más hozzá hasonlóan ítéli meg a dolgokat, vagy egyáltalán nem érdekli mások véleménye. Jellemző rájuk, hogy képtelenek a másik ember perspektívájából is megvizsgálni a felmerülő kérdéseket.

Nagy jelentőséget tulajdonítanak saját szerepüknek és úgy érzékelik, hogy ők állnak minden figyelem középpontjában. Lásd: Reflektorfény hatás (spotlight effect).

Általában túlértékelik saját hozzájárulásukat egy közös eredményhez, utólag mindig vezéregyéniségként tekintenek magukra.

Az egocentrikus gondolkodási torzítás miatt meggyőződésükké válik, hogy környezetük osztozik politikai és társadalmi világnézetükben és el sem tudják képzelni azt, hogy valaki másképp vélekedhet. Lásd: Téves egyetértés érzet (false consensus effect)

Empátiát nem igazán éreznek senki iránt, mivel nem tudják beleképzelni magukat a másik ember helyzetébe. Kizárólag saját érzéseik és gondolataik foglalkoztatják őket intenzíven.

Ez a torzítás meglehetősen sérülékennyé teszi az embereket a nyilvános szereplések terén. Ha idegesek, azt hiszik, ezt mindenki látja. Ha hibáznak túlzott szégyenérzet lesz úrrá rajtuk, mert azt gondolják, hogy a többiek csak velük foglalkoznak.

Nincsenek tisztában azzal, hogy saját dolgaink súlya sokkal nagyobb önmagunk számára, mint mások számára.

Az egocentrikus emberek meggyőződése, hogy ők jobbat érdemelnek, mint a társaik.

A szerencsés élethelyzeteket igazságosnak tartják, míg a kellemetlenségeket az élet igazságtalanságaként élik meg akkor is, ha részesei voltak azok előidézésének.

Az egocentrikus gondolkodási torzítás kialakulása némileg természetes, hiszen életünk során „saját bőrünkön”szerzünk tapasztalatokat, és ezt saját értelmezésünkben dolgozzuk fel. Emlékeink is gyakran „megszépülnek” annak érdekében, hogy támogassák önértékelésünket.

Ritkán kényszerülünk arra, hogy más szemével nézzünk magunkra és a velünk történtekre, pedig erre nagyobb szükségünk van, mint gondolnánk.

Ennek oka pedig az, hogy szociális jólétünk, egészségünk függ attól, hogy milyen minőségű emberi kapcsolataink vannak.

Az egocentrikus ember számára azért nehéz tartós és támogató kapcsolatokat építeni, mert csak saját magát tudja igazán megérteni és elfogadni.

Hogyan lehet csökkenteni az egocentrikus torzulást?

Legyünk tisztában ezzel a jelenséggel és figyeljük meg, mikor és hogyan veszi át az irányítást felettünk.

Gondolkodjunk saját szerepünkről és teljesítményünkről egy kívülálló szemével.

Próbáljuk meg elképzelni mit érez a másik fél egy konfliktushelyzetben.

Igyekezzünk reális énképet kialakítani a hozzánk közelállók segítségével és „ne játsszuk túl a szerepünket”.

Jegyzet: Kettős mérce (double standard)

Megosztás