36. Hideg és forró érzelmi hatás

Hot/cold empathy gap

A hideg és forró érzelmi hatások erősen befolyásolják viselkedésünket. Általában alábecsüljük az ösztönös, zsigeri ingerek hatását jövőbeni cselekedeteinkre vonatkozóan.

Egy egyszerű példával élve, amikor igazán éhesek, vagy szomjasak vagyunk, akkor hiába esik útba a kulcsmásoló, nem fogunk megállni egy félórára. Először enni, vagy inni fogunk, utána intézünk minden mást.

„Hideg” érzelmi állapotnak nevezzük a nyugodt, racionális logikus gondolkodás állapotát, amikor nem zavar bennünket semmi.

„Forró” érzelmi állapotnak azt tekintjük, amikor félelem, düh, éhség, kimerültség, vagy egyéb erős inger hatása alatt vagyunk.

Amikor „hideg” érzelmi állapotban vagyunk, túlértékeljük a racionális nyugodtság határait és nem gondolunk arra, milyen labilissá válunk hirtelen, ha például megijedünk.

Gondoljunk arra, milyen könnyen megtanuljuk az elsősegélynyújtás alapvető szabályait, mégis vészhelyzetben a legtöbb ember „lebénul”, nem mer tenni semmit. Még a segélyhívást sem kezdi meg azonnal.

Hideg” fejjel kevéssé tudjuk megjósolni azt is, hogy pontosan hogyan viselkedünk „forró” helyzetekben, erős stressz hatása alatt.

Például mit teszünk és mit mondunk, amikor „kihoznak minket a sodrunkból”.  Tapasztalatok szerint ilyenkor nem vagyunk urai tetteinknek és ennek súlyos negatív következményei is lehetnek.  

Nem csak a „forró” érzelmi állapotra jellemző viselkedésünket becsüljük meg rosszul. A racionális, logikus, következetes énünket is gyakran erősebbnek hisszük a valódinál. 

A dohányzók például jelentősen alábecsülik, hogy mennyire fognak sóvárogni a cigaretta után a leszokás időszakában. Ez az oka a sok sikertelen kísérletnek.

A káros szenvedélyekre való rászokás valószínűségét is jelentősen lebecsülik az emberek.

Amikor azt próbáljuk megjósolni, hogy bizonyos helyzetekben mi hogyan viselkednénk, általában lehorgonyzunk az éppen aktuális érzelmi állapotunk által nyújtott perspektívánál.  

Ha éppen nyugodtak vagyunk, úgy gondoljuk, hogy ez mindig is így lesz. Bármi történik, mi „okosan” fogunk viselkedni. Ez azonban korántsem megvalósítható, de helyes, ha törekszünk rá.

Legalább annyit érdemes megjegyezni, hogy amikor „forró fejűek” vagyunk, akkor a lehető legkevesebbet tegyük, vagy mondjuk. „Számoljunk inkább tízig”, vagy tízezerig, ha kell, hogy minél kevesebb dolgot rontsunk el.