52. Az igazság illúziója

The illusory truth effect

Amikor ugyanazt a téves, félrevezető információt sokszor hallják az emberek, hajlanak rá, hogy végül elfogadják igazságként, akkor is, ha eredetileg tudták, hogy hamis.

Mindnyájan szeretjük azt hinni magunkról, hogy bennünket nem lehet megtéveszteni. A tények azonban azt mutatják, hogy még a jólinformált emberek is csapdába esnek néha. Először ugyan szkeptikusak, amikor egy téves hírt olvasnak, később azonban, ha mindenhonnan áramlik feléjük, kezdik úgy érezni, hogy talán mégis igaz.

A közösségi média korában rendkívül egyszerű sok embert félretájékoztatni.

A politikai propaganda például könnyen el tud hitetni hazugságokat a média kampányokon keresztül. Ez azonban nagyon veszélyes a társadalomra, a demokráciára és ezen keresztül minden emberre.

Ezért talán soha nem volt még fontosabb, hogy alaposan értékeljük, mit fogadunk el igazságként. Ennek érdekében szűrni és értelmezni kell a híreket, és információkat.

Miért vagyunk ilyen hiszékenyek?

Részben azért, mert rendkívül sok dolog igényli egyszerre a figyelmünket és a legtöbbre csak felszínesen reagálunk.

Másrészt azért, mert az agyunk szereti az „ismerős dolgokat”. Tehát, ahogy egyre ismerősebbé válik valami, annál jobban hajlunk rá, hogy elfogadjuk. Igy működnek a szlogenek.

Annak ellenére, hogy az emberek többsége tudja, hogy hamis információk keringenek körülöttük, egyikük sem gondolja, hogy ő ezekből bármit is elhinne.

Mindenki úgy véli, hogy az igazság „nála” van és biztosan a többiek tévednek.

Az igazság illúziójának csapdájától kizárólag a kritikus gondolkodás és a sokoldalú tájékozódás, valamint a minőségi média szűrés védhet meg bennünket.

A hírek mögött mindig keresni kell a tényeket, és amíg ezek nem adnak meggyőző magyarázatot, addig nem kell állást foglalni, sem véleményt nyilvánítani.