15. Kilátáselmélet

Prospect theory

Az emberi gondolkodással kapcsolatban sokáig az feltételezés volt érvényben, hogy az emberi döntéshozatal a számítógép működéséhez hasonló. Eszerint az emberek minden információt rendezetten, logikusan feldolgoznak és számításokkal ellenőriznek.

A viselkedéstudomány képviselői (Kahneman és Tversky) azonban meglepő felfedezéseket tettek a döntéshozók valós viselkedéséről.

Felfedezésük lényege az volt, hogy az emberek rendszerint nem követik a racionális döntéshozatal szabályait. Ehelyett néhány alapvető heurisztikus eljárást alkalmaznak mikor választás elé kerülnek.

E heurisztikákat nagyvonalúan úgy írhatjuk le, mint mentális műveleteket vagy „rövid utakat” a döntésekhez.

A 2002-ben Nobel-díjjal elismert kilátáselmélet szerint az emberek gyakran leegyszerűsítik a problémát és a helyzet racionális elemzése helyett szubjektív érzéseikre, előítéleteikre és hüvelykujjszabályokra hagyatkoznak.

Ennek egyik tipikus, mindenki által tapasztalt esete „a szerencsejátékos tévedése”.

A ruletten egy hosszú piros széria után a játékosok biztosra veszik, hogy a feketére kell tenniük, mert egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy 19 piros után a 20. alkalommal is piros lesz a nyerő.

Pedig a 20. körben is éppen ugyanakkora esélye van a pirosnak, mint a feketének. A véletlenen alapuló rendszereknek ugyanis nincs memóriájuk, nem „emlékeznek” az előző kimenetelre, ezért a következő kimenetel teljesen független az előzőtől.

A szerencsejátékosok azonban a sokszorosan ellenőrzött kísérletek és a hétköznapi tapasztalatok szerint sem fogadják el ezeket a valószínűségi törvényeket, és nem ezeknek megfelelően döntenek.