25. Trivialitás

Parkinson’s law of triviality
A trivialitás lényege

Jellemző az emberekre, hogy komfortosabban érzik magukat, ha olyasmiről beszélgethetnek, ami közérthető és mindenki által jól ismert, azaz triviális.

A bonyolultabb és fontosabb kérdések bizonytalanná teszik őket és ezt a kényelmetlenséget igyekeznek elkerülni.

Ebből sajnálatos módon az következik, hogy idejük irreálisan nagy részét olyan témákra fecsérlik, amelyek egyértelműek. Sokkal kevesebb időt töltenek lényeges, nagy hatású kérdések hátterének megismerésével és ezek megvitatásával.

Ez a fókuszvesztés az üzleti életben és a magánéletben is komoly veszélyeket hordoz.

A piaci verseny nem tolerálja azokat a cégeket, ahol a triviális témákon való „rágódás” háttérbe szorítja a valós kihívásokra történő reagálást.

Bizonyára mindenki ült már olyan megbeszélésen, ahol gyakran „elkalandoztak”, vagy sztorizgattak a résztvevők. Ilyenkor a hosszú órákig tartó ülés általában úgy ér véget, hogy a kérdéses ügyek megoldatlanok maradnak.

Amikor a szervezetekben ez a kultúra eluralkodik, akkor a tehetséges emberek elkezdenek menekülni. Ők a legérzékenyebbek arra, ha vesztegetik az idejüket.

Célszerű tehát minden megbeszéléshez a témák fontosságával arányos időbeosztást készíteni és azt szigorúan betartani. Továbbá szükséges az egyéni hozzászólások időtartamát is korlátozni.

A magánéletben is hajlamosak lehetünk arra, hogy az egyszerű dolgokat helyezzük előtérbe és így „gondoskodjunk arról”, hogy a bonyolultakra már ne jusson időnk.

Ezzel sikeresen vesztegetjük el életünk értékes óráit, napjait és éveit, melyeket soha nem kapunk vissza. Ezért inkább tudatosan fordítsuk meg a sorrendet amikor arról döntünk, mire mennyi időt szánunk.

A legbonyolultabb, legnehezebb ügyet vegyük előre. Ne féljünk tőle! Ha azt megoldjuk, akkor biztosan „haladunk” és könnyebb lesz utána. Ha folyton halogatjuk, mindig nyomasztani fog bennünket és az esetek többségében egyre rosszabb lesz.

A biciklitároló hatás nevét Parkinson trivialitás törvényében szereplő példából kapta (1955).

Parkinson felvázolt egy bizottsági megbeszélést, ahol a legfontosabb téma egy atomerőmű megépítése volt. Mellékesen dönteni kellett még egy személyzeti biciklitároló létrehozásáról is.

A példában az atomerőműre vonatkozó szerződés megkötéséről a tagok pár perc alatt megegyeztek (mivel nagy részük nem értette a részleteket). A kerékpártároló ügyéhez azonban mindenki hozzászólt és javaslatokat tett a következő több mint egy órában 😊.