Túlkomplikáljuk az életünket? (complexity bias)

Viselkedéstudomány. Túlkomplikáljuk az életünket?

Miért van az, hogy gyakran a bonyolultabb megoldást részesítjük előnyben az egyszerűbbel szemben, és inkább hiszünk egy komplikált teóriának, mint egy kézenfekvő magyarázatnak?

Részben azért, mert így érdekesebb az életünk. Van miről elméleteket gyártanunk és ezekről eszmét cserélni a többiekkel.

Például amikor valaki fogyni szeretne, az a magától értetődő megoldás, hogy egyen kevesebbet és járjon futni, meglehetősen unalmasan hangzik.

Ezzel szemben a megszámlálhatatlanul sokféle diéta kimeríthetetlen témát ad sok embernek. Ugyanez igaz a folyamatosan megjelenő újabb és újabb – kérészéletű – edzésformákra is.

Kiválasztjuk a legbonyolultabb megoldást, majd nem csinálunk semmit.

A komplex megoldásoknál előfordul, hogy nem tudunk kiigazodni a bonyolult információk, érvek és ellenérvek között, ezért inkább „elengedjük” az ügyet.

Például, ha két barátunk két különböző diétát követ és mindegyik a saját igazáról akar meggyőzni bennünket, akkor inkább hagyjuk az egészet.

A legegyszerűbb megoldáshoz (mármint, hogy együnk kevesebbet) sajnos ritkán térünk vissza.

Inkább elmélkedünk, mint próbálkozunk.

Azzal is szeretjük túlkomplikálni az életünket, hogy hosszabb ideig keressük a legjobb megoldást – elméleteben -, mint amennyit maga a megvalósítás igényelne.

A túl sok kutatás helyett érdemes lenne belekezdeni a feladatba, kipróbálni mi működik és mi nem, majd folyamatosan tanulva rátalálni a helyes módra.

Túl gyakran váltogatjuk a módszereket.

Amikor túl sok módszer közül kell választanunk, előfordul, hogy a túlzott választék csapdájába esünk.

Ehelyett döntsünk inkább a saját ösztönös preferenciánk szerint.

Válasszuk a legszimpatikusabb megoldást (diétát vagy sportot), és utána kövessük ezt kitartóan. Ne váltogassuk állandóan a módszereinket, mert így hosszú távon biztosan több sikert érünk el.

Megosztás