A legsikeresebb cégek és üzletemberek is elkövetik azt a hibát, hogy nem hajlandók szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek felbukkannak működési területükön.

Ennek oka az, hogy bár észlelik a veszélyt, nem tudják vagy nem akarják felvállalni a probléma megoldását. Ezt hívjuk megoldás kerülésnek.

Amikor még nagyon jól megy az üzlet és a változások szele éppen csak megjelent a láthatáron, szívesen elodázzák vagy relativizálják a probléma értelmezést.

Ennek egyik jellemző példája a Kodak esete. Bár a vállalat vezetése észlelte a digitális kamerák és az online fotó megosztás terjedését a piacon, nem hittek ezek átütő sikerében. Védeni akarták a hagyományos fotózás piacát.

Annak ellenére, hogy fejlesztettek saját digitális kamerát és vásároltak online szolgáltató céget is, nem állították át üzleti modelljüket az új irányra.

Meggyőzték magukat arról, hogy az új trend nem lesz tartós és ez a probléma valójában nem fenyegeti őket. Valójában nem akartak elszakadni az addig rendkívül sikeres termékeiktől és szolgáltatásaiktól.

Ebben a hozzáállásban minden bizonnyal szerepet játszott az elsüllyedt költség csapda, a status quo bias, a változás nehézsége és a kockázatkerülés is.)

Következtetések

A körülöttünk zajló állandó változás és fejlődés gyakran olyan kihívások elé állít bennünket, amelyeknek esetenként nehéz megfelelnünk.

Amig ezek csak távolról érzékelhetők és nem veszélyeztetik közvetlenül a jelenünket, igyekszünk tudomást sem venni róluk. Amíg „nem létezik” a probléma, addig ugye a megoldással sem kell foglalkoznunk.

Ez az attitűd, azaz struccpolitika elkerülhetetlenül kudarchoz és veszteséghez vezet. A „világ nem áll meg” csak mi dönthetünk úgy, hogy nem haladunk vele.

Az egyetlen megoldás, ha minden olyan jelenséget igyekszünk figyelemmel kísérni, amely hatással lehet a jövőnkre. Emellett pedig akár tetszik nekünk, akár nem, időben végig gondoljuk azt, hogy hogyan tudunk megbirkózni vele.

Célszerű a probléma hárítása helyett a megoldásokra való felkészülésre fordítani energiáinkat.