A viselkedéstudomány megfigyelései szerint a jövőre vonatkozó döntéseinket nagymértékben meghatározzák múltbeli cselekedeteink. Ezt nevezzük elsüllyedt költség csapdának.
Nézzünk meg néhány hétköznapi példát ennek működésére.
Bob régi autója egyre több olajat fogyaszt, ezért elviszi a szervízbe. A szerelő alapos átvizsgálás után azt a rossz hírt közli vele, hogy ki kellene cserélni a sebességváltót, ami legalább 300 ezer Ft-ba kerülne.
A szerelő szerint az autó már olyan öreg, hogy nem igazán éri meg tovább javítgatni és egyre többet költeni rá, inkább le kellene cserélni egy jobb állapotúra.
Bobnak azonban az jár a fejében, hogy a múlt évben kicseréltetett jónéhány alkatrészt, és elköltött 500 ezer Ft-ot a kocsira. Márpedig azt nem hagyhatja veszni!
Ebben az utolsó mondatban összegződik az elsüllyedt költség csapda lényege: a múltban hibásan elköltött pénzt további költekezéssel tetézzük.
Az angol mondás szerint: „jó pénzt dobunk a rossz után”.
Nem a már elköltött pénznek kellene vezérelnie Bob döntését. Sokkal inkább annak a becslésnek, hogy mennyi ideig tudja még használni az autóját, ha kicserélteti a sebességváltót.
A rossz munkahely
Liza tíz éve dolgozik egy bankban ügyintézőként. Minden munkafolyamatot, szabályt, rendszert ismer, mint a tenyerét.
Többször szeretett volna előre lépni a ranglétrán, ezért megpályázott néhány belsős állást. Sajnos azonban arra sem méltatták, hogy egy interjúra meghívják. Évről évre egyre keserűbben megy be dolgozni.
Barátnője folyamatosan küldözgeti neki a külsős állásajánlatokat más bankoktól, biztosítóktól, ahol valószínűleg szívesen fogadnák.
Liza azonban nem akarja „kidobni az ablakon” tíz év tapasztalatát, mert úgy véli az nagyon értékes. Folyton abban reménykedik, hogy előbb-utóbb a főnökei is felismerik ennek fontosságát.
Liza az eddig láthatóan rosszul „befektetett”, a karrierje szempontjából elvesztegetett idejét toldja meg további évekkel, annak ellenére, hogy ez az út nem vezet sehova.
Ebben az érvelésben a status quo hatás is szerepet kap, mely a változástatás nehézségeit hangsúlyozza.
Tom kapott egy tippet a Macrosoft cég részvényeibe való befektetésre vonatkozóan. A részvényeket 10 dollárért vette, félévvel ezelőtt. Átmeneti emelkedés után a részvények ára 5 dollárra esett vissza és ott stagnál már két hónapja.
Annak ellenére, hogy az elemzők negatív híreket közölnek a cégről, Tom nem hajlandó a részvényeitől megválni. Ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy az ár vissza fog emelkedni 10 dollár fölé.
A tőzsdén sok olyan részvény mozog, amely jobb kilátásokkal bír és lehetősége lenne ezek megvásárlásával visszanyernie, amit elveszített. Tom azonban az elsüllyedt költség foglyaként várakozik tovább a csodára.